Félünk a visszautasítástól?!

Valaki bevallja, valaki nem, de a legtöbb ember fél a visszautasítástól. Most arra keressük a választ, hogy megalapozottak -e félelmeink.

Az emberek nagy többsége a magánéleti és a munkahelyi viszonylatban egyaránt fél attól, hogy nem felel meg a másik fél elvárásainak. Napjaink döntések és választások sorozata. A kínálat nagy és gyakran nem tudjuk meg, hogy milyen lett volna, ha másképp hozzuk meg ítéleteinket. Kudarcként, csalódásként éljük meg, ha nem azt kapjuk,  amit várunk. De attól, hogy valami nem a terveink szerint alakul, az nem feltétlen rossz, igaz nem is kellemes. Meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy ahogy mi, úgy mások is követnek el hibákat. Ha elutasítunk, akkor magunkat fosztjuk meg a lehetőségektől, az új ismeretektől, ha elutasítanak, akkor pedig a szemben álló fél veszít el értékeket.

 

Őt nézve

Sokan felejtik el azt, hogy elsősorban maguknak kell megfelelniük, s csak azután másoknak. De azt is tudjuk, hogy mindannyian társas lények vagyunk, ezért fontos számunkra a környezetünk visszajelzése is. Párválasztásnál gyakori, hogy sokakban olyan kérdések fogalmazódnak meg, amelyek a másik fél mércéjéhez viszonyulnak. Ilyenek például az Elég jó vagyok? Megfelel neki az, amit mondok? Mindent megtettem-e azért, hogy jól érezze magát velem? stb. mondatok. Ezek mind előtérbe helyezik a másik ember véleményét. Ha az elvárások, gondolatok és vonások nem azonosak, akkor visszautasítják a szándékainkat. Egy kihívás, ami nem járt sikerrel, egy lecke a sok közül, ennyit jelent az, amin hajlamosak vagyunk elkeseredni, miközben számtalan lehetőséget hagyunk ki. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekre fordítsunk energiát, akik nem viszonozzák érzelmeinket, ezáltal nem érdemlik meg szeretetünket.

Nem keres, nem hív

Gyakran azt gondoljuk, ha egy számunkra kedves személy nem keres bennünket, akkor biztosan nem kedvel minket, nem szeretne velünk lenni, minekután bizonyára visszautasít bennünket. Attól, hogy valaki nem ad folyamatos megerősítéseket, még nem azt jelenti, hogy nem gondol ránk, csak éppen elfoglalt, de amikor ideje engedi, szakít időt arra, hogy jelentkezzen. Ha pedig nem így történik, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy egy ilyen ember valójában fontos-e számunkra.

Válaszok

Elengedhetetlen, hogy egyértelmű visszajelzéseket kapjunk. Nem vagyunk gondolatolvasók, ha valaki nem tesz lényegre törő kijelentéseket, akkor bizonytalanságban maradunk, amit nem tudunk elkönyvelni. A nemleges válasz is válasz, el kell fogadnunk, hogy másnak más a nézőpontja, eltérő félszek fogalmazódnak meg benne. Bár ez számunkra fájó, sérti az önérzetünket, de ezek is előrébb visznek minket az utunkon, megerősítően hatnak.

Félelmeinket valójában mi tesszük naggyá, tehát mi alapozzuk meg. Azonban tudatosítanunk kell, hogy sikereink mellett a kudarcainkat is ugyanúgy meg kell tudnunk élni, hiszen azok tesznek minket egyedivé,  egyéniségekké.