Hogy kiket kell megemlíteni?
Természetesen a belga, a svájci, és az osztrák versenyzőket.
De első körben nézzük meg honnan is származik a csoki, majd ezt követi a csoki országai.
A csoki története röviden: Természetesen már sok cikkben olvashattátok a csokoládé történetét ezért nem is fogok sokat beszélni róla.
Amit érdemes megemlíteni, hogy a maják és az aztékok is ismerték ezt az édességet, hitték, hogy növeli bölcsességüket és életerejüket. Azt kevesen tudják, hogy fizetőeszközként is funkcionált.
A kakaóbab a szertartásokhoz is esszenciális volt. Megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolatl.
A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére, ahol az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is használták a kakaóbab barna szemeit. A spanyol hódítók ezért az almendra de dinero, azaz pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. Az aztékoka termést Quetzalcoatl, a Tollas Kígyó isteni ajándékának tekintették. Legendájuk úgy tartotta, hogy mikor az istent kiűzték a Paradicsomból, megígérte népének, hogy egyszer még visszatér.
Hernán Cortés érkezésével az aztékok azt hitték, hogy Quetzalcoatl jelent meg újra köztük, ezért fényes fogadtatásban részesítették. Moctezuma király istenként fogadta, és megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg így egész nap képes volt menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába.
Az első csokoládé még nagyon keserű volt, nem olyan finom és krémes mint ma. Csaknem egy évszázad telt el, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral, igen finom csemegét készíthetnek. A 17. század csokoládéja már hasonlított a manapság készítettekhez.
A 18 században a patikákban is lehetett különféle csokoládékészítményeket kapni: volt hashajtó csokoládé, méregtelenítő csokoládé, de zabcsokoládé is. A csoki egyre népszerűbb lett, és az 1706-ban kiadott Stevens értelmező szótárban a csokoládé címszó így szólt: Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra. Ekkor már elkészültek az első bonbonokat, amelyek kirobbanó sikert arattak a francia arisztokrata hölgyek köreiben. Az apró csokoládédarabok ízesítése, díszítése már művészien kifinomulttá lett, és a bonbon a felső társadalmi osztályok egyik státuszszimbólumának számított.
A 19. század elején jelent meg az első táblás csokoládé. Magas tápértékének köszönhetően az első és második világháború alatt a katonák élelmezésének alapvető része volt a rendszeres csokoládéporció.
Elképesztő furcsaságok nem?
A folytatásban bemutatom Európa 3 csokigyártó nagyhatalmát.
