Mondogatják, a női megérzést nem szabad alábecsülni és ez nagyon gyakran így is van. Néha azonban, a megérzések csalókák és rossz irányba is vezethetnek minket. Vajon mikor kell erre a furcsa jelenség hallgatni és mikor jobb óvakodni tőle? Sokan keresik erre a választ: amelyre nem biztos, hogy találunk egységes megoldást.
A megérzés furcsa jelenségét valaki szívesen használja, valaki inkább tart tőle és józan eszét követi, de egy biztos, létezik és senki sem képes kikerülni. Az azonban már egy másik kérdés, hogy miért fél valaki megérzéseire hallgatni, miért nyomja el magában őket. Pedig ez nem egy bonyolult dolog. A megérzést nevezhetjük lutrinak is, sokan pedig nem árulnak zsákbamacskát: mivel kétes lehet a döntés kimenetele, ezért a logikusabb verziót választják, pedig lehet, gyakorlatban nem az lenne a megfelelő megoldás. A bátrabb emberek természetesen odafigyelnek benső sugallataikra, de nem szabad csak rá hallgatni. Az ideális megoldás a kettő között keresendő.
Nem szabad vakon megbízni megérzéseinkben, de nem szabad teljesen elnyomni sem, mert így könnyen rossz döntések sorozatát követhetjük el. Ezzel nem mindenki ért feltétlenül egyet, de érdemes latolgatni a lehetőséget. Megnézni egy döntés előtt, mit mond agyunk és mit súg szívünk nem felesleges sziszifuszi munka és döntésképtelenség, hanem megfontolt előrelátás. Aki nem mer a belső hangra hallgatni, annak érdemes néha elengedni magát és hagyni, hogy sodródjon az árral, hisz nagyobb probléma úgysem keletkezhet belőle.
Az, aki pedig csak a sodrásban mozog, jobb lenne lassítani és azon meditálni, vajon tényleg minden megérzése helyes-e. A Megérzés című film pontosan ehhez kapcsolódik, illetve e példa a megérzés szélsőséges esete. Sandra Bullock a filmben megálmodja, férje halálát újra és újra: Őrlődik vajon, vajon elhiggye látomását, vagy ne is vegyen róla tudomást. Szíve azt súgja, óvakodjon, pedig semmilyen egyéb elő jele nincs a tragédiának. Akit érdekel a film, szánjon időt a megértésére, mert nem könnyű lélegzetvételű. Mindenesetre, nem tudjuk meghúzni a határt, hogy mikor hallgassunk rá és mikor érdemes távol maradni tőle. Minden ember más, ebből kifolyólag, másféle megoldásokat tartunk helyesnek, és talán nincs is ezzel baj.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: